pandora

- Dóra! Már megint nem figyelsz! Hogy fogod így megtanulni a  gyökvonást az érettségiig?

Dórit e pillanatban valóban nem a gyökvonás rejtelmei foglalkoztatták. Arra gondolt, milyen jó lenne már otthon lenni, az interneten vásárolgatni, és játszani a macskáival. Így hát csak ennyit felelt:

- Tanárnő kérem, a számok engem nem szerettek sosem.

És újra eltűnődött: vajon mit csinálhatnak most a cicái?

Cirmi egy keménykalapban heverészik, lába lustán lóg le az oldalán.

- Nincs benned semmi tartás, Cirmos kedves… - szólalt meg elnyújtott, nyafogó hangon Lili kényeskedve. – Egy macskának mindig tudnia kell, hogyan viselkedjék elegánsan. Hányszor mondtam ezt már neked, te jó ég…

Cirmi azonban nem moccan, rá se hederít.

Lili tovább nyalogatja elpuhult mancsait, miközben elégedetten sütteti magát a szobába beáramló nap melengető fénycsóvájával. Mindketten a tehetősekre gyakran jellemző aranyozott vázák és teáscsészék társaságában, egy giccsbe fulladt arany és pasztell eleganciájú  szobában vannak. Lili az ezen szoba kellős közepén álló hatalmas franciaágyon foglalt helyet.

Ebben a pillanatban hirtelen hátat fordít barátjának, hogy ott is érje a nap, majd így folytatja:

- Te Cirmos, hallottad, mit beszélnek? Csámpika szegény, már megint telepöttyözte az egész előszobát a sáros lábával. A nyakkendőjét sem vette le, úgy esett be az ágyba a hajnalig tartó  csatangolás és duhajkodás után.. Nő létére férfiruhában! És még azt mondja nekem a minap,  hogy ez a divat, nézzem meg, Coco Chanel és George Sand írónő után szabadon azt vesz fel, amit akar, mivel ő egy modern macska.

Modern! Az a trampli! Én mondom neked, Csámpika vagy megőrült, vagy mostanában megint  túl sokat eszik a Bodri tápjából. Tudod, hogy imádja. A patkánymérget is megenné, ahogy – ha emlékszel, - rendszeresen kilopkodta a sajtot az egérfogókból. Az egerek állítólag teljesen magukon kívül vannak a méregtől, amiért elveszi a fejadagjukat, és már dolgoznak a megoldáson.

Lili sóhajt, majd utánozhatatlan eleganciával leszökken az ágyról. Finoman ringó járással a szépítkező asztalon álló laptophoz megy. Felugrik a halványrózsaszín ülőpárnás székre, majd kéjesen kinyújtózik. Bekapcsolja a gépet.

- Lili, tudod, hogy tilos netezni, ha nincs itt a gazdánk! – szól végtelenül álmos, nyomott hangon Lilihez  Cirmi, s közben a lehető legkevesebb mozgással járó műveletet igyekszik véghezvinni:  szürke, csíkos bundáját szemléli.

Lili szeme összeszűkül. Idegesen rándul egyet a farka, de továbbra is makacsul fókuszál a számítógép képernyőjére. Fogai közt szűri alig hallhatóan a szavakat:

- Cirmos, te csak törődj a saját dolgoddal!

- Nekem nyolc …– ásít Cirmi, majd  ezúttal  saját farka ívének és mozgásának játékába feledkezik bele.

Hamarosan Lili egészen „beleolvad az internetbe”, szinte eggyé válik a géppel. Egyszer csak izgatottan felkiált, majd, hogy nyomatékosítsa szavait, nagyot ugrik:

- Ezt hallgasd: „ Tigriscsíkos macskanyakörv, amiben  nemcsak, hogy nagyon csinos, de elbűvölő lesz cicusod.  ” Gyöngyök is vannak rajta, meg egy pici csengő. Ó, istenem, Cirmosom! Nekem kell egy ilyen!

- Mennyi? – fordul felé Cirmi érdeklődést mímelve a kalapból, hogy feloldja a kettejük közt beállt mosolyszünetet.

- Négyezer-ötszáz. Háromfajta méretben is kapható…! – Lili hangja a lelkesedéstől cérnavékonnyá válik. Tágra nyílt szemekkel, mintegy megdelejezve bámulja a képernyőt.

- Nahát! Ha Dóri legközelebb netezik, feltétlenül meg kell szerezned. Tudod, úgy, mint a múltkor. Az nagyon ügyes volt, már-már ördögi trükk! – hízeleg Cirmi, s megpróbál kikászálódni a fekete kalapból, erőfeszítései azonban nem járnak sikerrel. Teli hassal Cirmi utál tornázni, ezért az első kudarc után feladja, és visszahanyatlik. Feje nagyot koppan a keménykalap oldalán.

- Na igen, az nem volt semmi, igaz? – húzza ki magát Lili büszkén.

- Miaou! Ez fájt… – Cirmi a fejét tapogatva bosszúsan nyavalyog. De Lili nem hagyja elterelni a témát, és önkéntelenül is arisztokratikus pózba vágja magát, felemeli a fejét, ahogy  feleleveníti dicső tettét:

- Dóri akkor magának akart vásárolni, de amikor az ölébe simultam, panaszosan nyáverogtam egy sort, hogy megsimogasson  -  mintha éppen arra vágytam volna, haha…  - és máris velem kezdett el foglalkozni. Abban a pillanatban, ahogy levette a kezét a billentyűzetről,  farkamat begyakorolt mozdulattal az egérre helyeztem, és mintegy félig oda-odapillantva megrendeltem magamnak azt a helyes macskamellényt. Később csodálkozott, nem értette, mi történt, amikor jött a futár, de aztán beletörődött, hogy biztosan elfelejtette, hogy megrendelte. Mellesleg nagyon megérte, csupán tizenötezer forintba került. Kicsit ugyan szúrós az anyaga, ezért nem engedem sose Dórinak, hogy felhúzza rám, de azért jól néz ki.

Cirmos…?

Alszol?

Cirmi horkantva ébred.

- Mi? Ja, igen, rendeld meg, persze…

Lili lemondóan Cirmi felé legyint a mancsával, majd a híreket böngészi.

- Hatmillióért vett kutyát Paris Hilton! – Egy pillanatra szótlanná merevedik a sokktól, majd visszanyerve önuralmát, nagyon komoly hangon így folytatja: - Ezeket a cikkeket, Cirmos, csak azért írják, hogy felidegesítsenek velük bennünket. Nem szabad őket…

Cirmi most türelmét veszítve félbeszakítja, zaklatottan vernyákol a háttérben.

- Máoow… miért olvasol efféle szemetet? Tudod, hogy utálom az ostoba kutyahíreket!

- Na, ahogy látom, a kutyaruhák már megint dizájnosabbak,  mint a miénk. Felháborító!

De mit látok! Itt azt írják: „ száz éve még a kutyák és a macskák is úriemberek és úrinők voltak.”

Ez aztán már igazán arcátlanság!

- Hűtsd le magad, Lili! Kár ezen felhúzni magad. Tudod, milyenek az emberek…

- Igazad van. – ugrik le a másik kedvetlenül a székről, majd töprengve lépdelni kezd a szobában. Körbe-körbe járkál egy darabig, Cirmi már kezd beleszédülni, ahogy folyamatosan követi tekintetével. Egy idő után annyira elbódul, hogy oldalra dől és kiesik a kalapból. Zuttyanva földet ér, majd kótyagosan rázza a fejét, mint aki mély álomból ébred. A feje még mindig magától mozog körbe-körbe. Végre Lili megszólal, de még mindig járkál:

- Te Cirmos… mondok én neked valamit. Szerintem Csámpika lelkibeteg. Zugevő!

Cirmi beszélne, felemeli a mancsát és tátog, de nem jön ki hang a torkán, mert még mindig szédül. Tapogatózva, pislogva próbálja megértetni magát Lilivel, de az nem figyel rá, csak mondja a magáét:

- Ruha kellene neki, igazi, divatos női ruha. Olyan, amelyben végre igazi nőnek érezhetné magát.

Hirtelen megtorpan, és Cirmire néz:

- Megvan! Most lesz a szülinapja, majd veszünk neki arra valami igazán dögöset! – mosolyog, majd  fontoskodva hozzáteszi:

- Voltaképp körbe is nézhetnék a neten, ki tudja, mennyi mindent raktak fel azóta, hogy fent voltam az imént a világhálón.

Cirmi növekvő ellenszenvvel hallgatja, szemei egyre jobban kidüllednek, Lili azonban ezt nem érzékeli:

- És amúgy is rendelnem kellene magamnak egy szőrös  kabátot. Akarom mondani szőrmekabát, vagy hogy hívják. Igaz, hogy nyár van…

Cirmi ostoba tekintettel most elkezdi végigmérni Lilit. Végigfuttatja tekintetét a másik macska  dús , fehér, selymes szőrén.

-… de az nem számít a divat világában. Akár csizmát is vehetsz nyáron, láttad a neten, ma már mindent lehet…

Cirmi furcsán gubbasztva ül, miközben maga elé réved.

Lili még mindig gondolataiba mélyed, eddig is úgy beszélt, mintha csak magának magyarázna:

- Múlt télen az utcán Bolyhoson, a barna sziámin a szembeszomszédból, fehér csipkés top volt. Mondom én… a divatban mindent szabad.

Hirtelen feleszmél, hogy azt se tudja, figyelnek-e rá. Felkapja a fejét és abba az irányba néz, ahol az előbb Cirmi ült. Ekkor azonban szeme kitágul, szája kitárul a megdöbbenéstől, nyelni sem bír, úgy néz, mint aki maga sem hiszi, amit lát, mert az egy jelenés, nem lehet a valóság, annyira abszurd, annyira lehetetlenség…

- CIRMI !!

 Hogy tehetted… ?!

Nem megmondtam, hogy egy jólnevelt, okos, előkelő… hogy egy…. hogy az… MINDIG a neki kihelyezett alomtálcába piszkít ?!